Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

vágó csík*

Adatok

Magyar név: vágó csík*

Latin név: Cobitis taenia

Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Pontyalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Cypriniformes (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 10 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1974

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II.

További információk

*: Nagyfaj. Beleértve a Cobitis elongatoides néven önálló fajként is ismert fajt is.


Ismertetőjegyek:
Teste nyúlánk, oldalról szalagszerűen összenyomott. Feje kicsi és oldalról ugyancsak lapított, orra hosszú és domború, a hegye tompán lekerekített. Szeme valamivel nagyobb, mint a többi csíkunké, alatta egy hátra irányuló és fölmereszthető csonttüske található. Alsó állású száját húsos ajkak határolják. Rövid bajuszszálai közül 4 a felső állkapcson, 2 a száj szögletében helyezkedik el. Hátúszójában 6-7, farkalatti úszójában 5-6 elágazó sugár van. Farokúszójának vége megközelítőleg egyenes. Sem pikkelyei, sem az oldalvonala nem látható. Hátát nagyobb sötét foltok sora mintázza. Ez alatt előbb egy apró pettyekből, majd egy nagyobb foltokból, aztán ismét apró pettyekből, végül ismét nagy foltokból álló sor húzódik, de az a rend a test vége felé felbomolhat. Kis növésű faj, a legnagyobb példányok mérete 10-15 cm.
 
Hasonló fajok:
Főleg a törpecsíkkal téveszthető össze, amely testalkat, úszók és bajuszszálak tekintetében nagyon hasonló lehet. Eltér viszont abban, hogy a hátán és az oldalának alsó részén húzódó nagyobb foltokból álló két sor között legfeljebb egyetlen sáv figyelhető meg, amelyet az előbbieknél sokkal kisebb pettyek alkotnak. A kövicsík teste hengeres, és a feje sem lapított oldalról. A réticsík oldala barna és okkersárga hosszanti csíkokkal díszített.
 
Környezet:
Egymástól nagyon különböző környezetben is képes megélni. Nagyobb és kisebb folyóinkban, patakjainkban és állóvizeinkben egyaránt előfordul, az iszapos medrű vizekben gyakori.
 
Táplálék:
Férgek, puhatestűek, rovarlárvák és más fenéklakó élőlények mellett bomló szerves anyagokat is fogyaszt.
 
Szaporodás:
Már kétévesen ivaréretté válik. Íváskor a ritkás növényzetű nyugodt vizeket keresi fel. A nőstények 500-1500 db 1,5 mm átmérőjű ikraszemet raknak le, amelyek megtermékenyítésében 2-3 hím vesz részt. Szaporodásuk áprilistól júniusig tart.
 
Elterjedés:
A korábban Cobitis taenia néven számon tartott halról, amelyet Európa nyugati partjaitól egészen a Japán-szigetekig ismertek, kiderült, hogy nem alkot egységes csoportot, több faj alkotja. A Cobitis elongatoides valószínűleg csak a Duna vízrendszerében él.
Hazai elterjedése:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Répce, Rába, Hársas-patak, Huszászi-patak, Lapincs, Vörös-patak, Láhn-patak, Pinka, Strém, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Kemence-patak, Lókos-patak, Fekete-víz, Ménes-patak, Dobroda, Nagyvölgyi-patak, Keskenybükki-patak, Sződi-patak, Szilas-patak, Váli-víz, Szent László-víz, Dunavölgyi-főcsatorna, Dong-ér,
• Zala, Lesence, Eger-víz, Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány,
• Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Cserta, Cupi-patak, Alsó- és Felső-Válicka, Szentgyörgyvölgyi-patak, Kebele, Rinya, Fekete-víz, Karasica,
• Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Ronyva, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Csernely-patak, Hangony, Keleméri-patak, Szuha, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Vasonca, Takta, Szerencs-patak, Hejő, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Hajta, Galga, Szuha, Tarna, Bene-patak, Tarnóca, Leleszi-patak,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó,
• egyéb tavak, tározók, holtágak, csatornák, patakok.
 
 
Jelentőség:
Annak ellenére, hogy gyakori halunk, gazdasági jelentősége nincs, mert rejtett életmódja és fürgesége miatt a ragadozók étlapján ritkán szerepel. Rendszertani helyzetét jelenleg vizsgálják a kutatók.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája – Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása